NEWJSAG - Békésszentandras

 

   


   
Szentandrás a Hunyadiak korában (1436-1597)
 
Birtokviszonyok a 15-16. században:
Az Úzvásáryak nem fordítottak valami különös gondot szentandrási birtokukra, mert Zsigmond korában megint úgy tudják, hogy visszaszállt a koronára. Zsigmond 1436-ban Hunyadi Jánosnak adományozta Szent András, Csabacsüd és Szentetornya falukat a hozzájuk csatolt tizenegy pusztával. (Gádoros, Libeczegyháza, Örszegegyháza, Zeleméres, Lábosegyháza, Tökemonostora, Csorvás, Gellértegyháza, Apaegyháza, Kétkapu és Tompa).
 
   A szentandrási adományozásnak az Úzvásáry család hat tagja ellentmond 1455-ben. Hunyadi azonban ragaszkodott a birtokhoz s V. László királytól új adománylevelet kért (1456). Az Úzvásáryak tehát nem tudták birtokjogukat eléggé érvényesíteni.
A szentandrási uradalom a Hunyadiak alatt meggyarapodott Királyság, Dónáttornya, Komlós, Ötvenablaku (Ötvenes) falukkal, valamint megszerezték még hozzá Körösszentmiklóst is. Hunyadi Mátyás az egész birtokot édes anyjának, Szilágyi Erzsébetnek az eltartására rendelte. 
A Hunyadiak alatt középkori-virágkorát élte Szentandrás, a gazdatisztek kormányozta birtok 1463-ban mezővárosi rangot is kapott, s a században csak itt és Gyulán tartottak vásárt egész Békés megyében. Első ismert bírója Rácz András a korabeli okmányok tanúsága szerint rögtön azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy több társával együtt fegyverrel szegült ellen Bereckfy Mihály itteni birtokba iktatásának. Az akkoriban Körös-Szentandrás néven jegyzett település a mezővárosi rang után 1480 táján uradalomközponttá vált. A Hunyadiak nagy rendet és fegyelmet tartottak a városban. Szilágyi Erzsébet 1480-ban a szentandrási jobbágyokat szemkiszúrással fenyegette meg, ha gazdatisztjeinek nem engedelmeskednek.
 
   Szilágyi Erzsébet halála után, 1484-ben Mátyás az egész szentandrási uradalmat fiának, Corvin Jánosnak adományozza, az új birtokos azonban csak Mátyás halála után vette tényleg azt birtokába. A tapasztalatlan ifjú herceg – aki az adakozásairól híres volt - 1494-ben Szentandrást, Csabacsüdöt, Körösszentmiklóst, Királyságot és Szentetornyát, valamint a hódmezővásárhelyi uradalomból Donáttornyát és Ötvenablakut tovább ajándékozta Dámffy Andrásnak udvaroncának. Tőle fivére, Márton örökli a birtokokat.
A szentandrási uradalom a Hunyadiak után Dámffy Márton kezében volt utoljára együtt. Dámffy halála után (1508) négy részre bomlik szét az uradalom és így elvesztette egykori jelentőségét.
 
   A Hunyadiak után – Dámffy Márton földesurasága idején – megkezdődött a hanyatlás Szentandrás életében. Ekkor lakott földesúr először a helységben, de ez a körülmény nem jelentett a gazdasági élet szempontjából annyit, mint mikor egy hatalmas uradalom középpontja volt. Dámffy Márotn sokkal kevesebbet törődött az uradalommal, mint az előbbi birtokosok. 
A város négy birtokosra szállt, a belterület is négy részre szakadt. Ennek megfelelően négy bírát találunk, akik földesuraik nevében szolgáltattak igazságot.
Bár a város nagyságát nem ismerjük, mégis egy 1512-ből való oklevél alapján feltehetjük, hogy a környékbeli helységek közül még mindig a legtekintélyesebb volt. Ekkor Györitelek, Furugytelek, Mogyoróstelek, Gődénytelek és Berektelek nevű határrészek is hozzátartoznak.
 
 
Vallási élet:
A lakosság nagy része a római katolikus egyház híve volt a 16. században, ekkor rendezett egyházáról és szép templomártól híres. Oláh Miklós esztergomi érsek Hungariájában mint tekintélyes egyházat említi. Plébánosa 1552-ben a trienti zsinatra utazó követ költségeinek fedezéséhez három forinttal járult hozzá. A terjedő protestantizmustól nem zárkózott el, mert van adat arra, hogy Szentandrás protestáns papja 1551-ben a Nagyváradon tartott zsinaton megjelent és a zsinati határozatokat alá is írta.
 
 
A török világ:
Békésszentandrás 1557-ben szerepel a török kincstári defterben, tehát adózott nemcsak a magyar földesúrnak, hanem a töröknek is. Szentandrás mint gazdagabb hely szultáni birtok lett és az aradi szandzsáksághoz tatozott.
 
Amikor 1556-ban Gyulavárt elfoglalták a törökök, megalakítják a gyulai szandzsákságot, de a jobbágyok a magyar földesuraknak ezen túl is megfizették adójukat. Később Békés megye nyugati részével együtt Szentandrás az erdélyi fejedelem fennhatósága alatt állott egészen 1597-ig, ebben az évben teljesen elpusztult.
A török, amint új területet hódított meg, mindjárt a hadászatilag fontosabb helyeken erődítményeket (palánkokat) és várakat épített. A környéken Szarvast erősítette meg (1566. körül). Ezután a vidék történetében Szarvas vitt fontosabb szerepet, Békésszentandrás pedig vesztett jelentőségéből, bár sokkal népesebb volt, mint az előbbi.
 
 
A település második pusztulása:
 A város életében a legszomorúbb kort a tizenöt éves háború hozta meg. A keresztény csapatok a vidék egy részét visszafoglalták a töröktől (1596), de sok községet leromboltak, mint ellenséges zónában lévőt. Ekkor Szentandrás még elkerülte a végveszélyt. A következő évben, miután már előbb feladta a török Szarvast és Békést, a Győrnél táborozó Szolimán temesvári beglerbég megsegítésére menő tatárok irtózatos pusztítást vittek véghez a Körös-Maros közé zárt területen, a lakosságot vagy levágták vagy rabláncra fűzve elhurcolták. A város a környékbeli helységekkel együtt azonos sorsra jutott. Lakatlan pusztasággá vált az egész vidék.
   


   

  

   

   

Hasznos Hírek  

   

   

Látogatóink  

Oldalainkat 13 vendég és 0 tag böngészi

   
© 2009 - 5561 Békésszentandrás, Hősök tere 1. Telefon: (66) 218-344; Fax: (66) 218-344 /26-os mellék - Email: polghiv@bekesszentandras.hu