NEWJSAG - Békésszentandras

 

   
   



 

   
Shadow
Slider
   
Részletek

Békésszentandrás felszíne.

 
Békésszentandrás a Tiszántúlon, a Hármas-Körösnek a XIX. században holt mederré alakított szakasza mellett, Szarvastól nyugatra terül el. Hajdan mezőváros volt, ma nagyközség. Tengerszint feletti magassága 85 m.
A felszínét felépítő rétegeket két csoportba oszthatjuk: pleisztocén képződményekre és a Körös mai alluviumára.
A pleisztocén képződmények: lösz, édesvízi agyag, szürkéskék agyag, majd ezek alatt váltakozva sárga, sárgásszürke, kékes, barna, kékesszürke agyag, homokos agyag és homok rétegek. A lösz itt is, mint a Tiszántúlon általában az ún. ázottlöszként fordul elő.
A pleisztocén képződmények nagyrészt az eróziónak áldozatul estek és ma csak foltokban lelhetők meg 84 m tengerszint feletti magasságban. A pleisztocén képződményektől távolodva a mai Körös meder felé egyre lejtősödő alluviális területre jutunk. A határnak legnagyobb részét ez foglalja el.
 
Az alluviumon tulajdonképpen két részt különböztetünk meg:
a) a Körös szabályozás előtti széles ártere, melyet az áradások hordalékai egyengettek el,
b) a Körös mai medre.
A két terület között mint átmeneti sávot a Körös kiszáradt haloványainak a maradványait találjuk meg.
 
   Az alluvium 77-78 m tengerszint feletti magasságban lévő pleisztocén kori zöldeskék iszapos agyag réteg fölé rakódott iszapos barna vasfoltos öntéshomok, barna vasfoltos homokos öntésiszap, barnásszürke iszapos homok, barna vagy sárgásbarna agyagos öntésiszap, fekete réti agyag rétegekből áll.
   Vízszabályozás előtt a Körös a 82,5 m tengerszint feletti magasságnál mélyebben fekvő partmenti határrészeket az átlagosnál kissé magasabb vízállásnál is elborította. Ezen a magasságon a felszín öntésföldekből áll, helyenként réti agyaggal keverve. Itt a nátriumsók és a szénsavas mész kimosása, valamint a gyakori iszap lerakódás miatt sómentes, mészszegény agyagtalaj keletkezett. A 82,5-83,5 m szinteket a Körös csak a tavaszi és őszi nagy áradások idején öntötte el. Ennek a szintnek a talajából a nátriumsókat az árvíz már nem oldotta ki, az átnedvesedés folytán az altalajba lemosott sók pedig a felületi párolgás szívó hatására a száraz meleg évszakokban újra visszajutottak a feltalajba, amiért ez a szint mindenütt elszikesedett. Ezen a 82,5-83,5 m-es szinten találhatók a békésszentandrási határ mészszegény, de meszezéssel jól javítható kis szóda tartalmú szikes talajai. Itt megkülönböztethető a felső 20-25 cm vastag kifakult kilúgozási szint és alatta feltűnő mélyen, 120-130 cm mélyen a sötétszínű, szurokszerű felhalmozódási szint, amely átmegy a mészgöbecses agyagos márgába. A 83,5 m-nél magasabban fekvő földek az áradástól teljesen mentesek voltak, ezen a szinten már az altalajvíz mélyebb állása miatt a lemosott sók a száraz meleg évszakban sem jutottak vissza a feltalajba. Ezért a 83,5 m-es szinten felül fekete vagy sötétbarna (csernozjem) többnyire szélhordta mezőségi agyagtalaj képződött, mint típusos semiarid talaj. A feltalaj humusztartalma 3-4 %, vastagsága néhány dm. 
A vidék teljesen sík, csak itt-ott emelkednek ki boglya alakú természetes és mesterséges halmok, melyek az alluviális térszínből kiemelkedő pleisztocén hátságokon vannak.

 Békésszentandrás vízjárása és árterületei
 
A felszín, a talajféleségek és a növényzet kialakításában döntőszerepe van a Fehér, Fekete és Sebes-Körös összefolyásából keletkezett Hármas-Körösnek. Békésszentandrás határába a Berettyóval meggyarapodva érkezik. Rendkívül kanyargós folyását Csongrádnál lévő torkolatáig megtartja.
 
 
   A Hármas-Körös vízállása márciustól júniusig állandóan növekszik, a maximuma rendszerint áprilisban vagy májusban köszönt be. Majd szeptemberig állandóan csökken, ezután ismét emelkedik. A tavaszi nagy emelkedést a hóolvadás okozza, a nyárderéki és őszvégi alacsony vízállásokat a nyár kevés csapadéka és az igen erős elpárolgás idézi elő, ha azonban az ősz csapadékos, a vízállás ismét emelkedik.
 
   A terület gyakran volt pusztító árvizek színhelye. A legkiterjedtebb árvizek a folyószabályozást és ármentesítést megelőző időben voltak, 1855 előtt. Az 1830-as árvíz pusztításainak hatása alatt határozták el a Körös Békésszentandrás és Szarvas közötti kanyarulatának átvágását. Ezt 1834. szeptember 11. és december 13. között hajtották végre 5 öl szélességben és 4 és fél öl mélységben. A kikerült földtömeget töltés alakjában a két partra rakták, a további szükséges kibővítést a vármegye 1835. után végeztette el. 
 
   A belvizek levezetésére szolgál a Szentandrás-Nagyfertői csatorna, melynek egyik ága a község belterületén áthaladva ömlik a holt Körösbe, a másik ága a Pálinkáséri csatornába torkollik. A nagyfertő mellékének 83,5 tengerszint feletti magasságon aluli területekről vezeti le a vizeket. A Gödénylaposi csatorna a Gödénylapos 82,5 tengerszint feletti magasságon aluli, a Gödénylaposvég és Gödényalj 83,5 tengerszint feletti magasságon aluli területeket csapolja le. A Pálinkáséri csatorna délkeletre a községtől a tengerszintjére vonatkoztatott 83,5 magasságnál mélyebben fekvő területek lecsapolására szolgál. A Furugyi csatorna a Furugyzugtól délre eső ugyancsak 83,5 tengerszint feletti magasságon aluli területekről vezeti le a vizeket.
 
 Békésszentandrás holtágai 
 
 
Siratói Holt-Körös
 
 
 A holtág a 19. század végi folyószabályozás során alakult ki, a Hármas-Körös bal parti ármentesített területen húzódik. Közigazgatásilag Jász-Nagykun-Szolnok megyei Öcsöd és a Békés megyei Békésszentandrás községhez tartozik. Két összekapcsolt patkóhoz hasonló alakú, rövid hullámtéri szakasszal kapcsolódik az élővízfolyáshoz. Hossza 4,9 km, átlagos szélessége 57 m, terület 28 ha, átlagos vízmélysége 1,8 m, víztérfogata 504 ezer m3. Állami tulajdon, kezelője a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság, a halászati jog a Körös-vidéki Horgász Egyesületek Szövetségének birtokában van. Medrének feliszapoltsága előrehaladott, növényzettel való benőttségének mértéke szakaszonként a közepes és erőteljes között változik. Vizének minősége megfelelő. Vízpótlást a Siratói összekötő csatornán keresztül a Szarvas-Békésszentandrás holtágból, valamint belvizekből kaphat. Leüríthető szivornyával a Hármas-Körös felé, illetve a Szarvas-Békésszentandrási holtágba gravitációsan. Funkciói: belvíztározás, öntözővíz-tározás, halászat, horgászat, vízparti üdülés, vízkészletátadás. A holtág közvetlen környezetében gondozatlan területek, belterület, mezőgazdasági területek, üdülőtelkek egyaránt találhatók. Békésszentandrás önkormányzata a horgászat, az idegenforgalom és az üdülés fejlesztését tűzte ki célul, míg Öcsödé a természeti értékeket kívánja megőrizni. 1998-ban elkészült az ökológiai állapotfelmérés.
 
Szarvas-Békésszentandrási Holt-Körös
 
 
 A 19. századi folyószabályozás során 1836-1890 között, két ütemben kialakult holtágrendszer, a Hármas-Körös bal parti ármentesített területen helyezkedik el, a Békés megyei Békésszentandrás község és Szarvas város területén. Egyéb elnevezései: Kákafoki holtág, Bikazugi holtág. A Tisza vízrendszerben lévő legnagyobb ármentesített területi holtág, alakja két, egymás alatti U betűre emlékeztet. Teljes hossza 29,2 km, átlagos szélessége 71 m, terület 207 ha, átlagos vízmélysége 2,2m, víztérfogata 4,5 millió m3, ezzel Magyarország ötödik legnagyobb állóvize. Állami tulajdon, kezelője a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság, a halászati jog a Halászati Kutató Intézet (HAKI) és a Körösszögi Kistérségéi Kht. birtokában van. Medrének feliszapoltsága és vízi növényzettel való benőttsége általában csekély, helyenként közepes mértékű. Vizének minősége megfelelő. A Hármas-Körös Békésszentandrási duzzasztója lehetővé teszi a gravitációs vízcserét. A feltöltést a holtág felső végén lévő szivornyák útján végzik, de a holtág a közel 1000 km2 kiterjedésű belvízöblözet vizeinek is befogadója. Leüríthető a holtág alsó végén, gravitációsan vagy szivattyúzással. Funkciói belvíztározás és belvízelvezetés, öntözővíz-tározás, vízkészletátadás, továbbá halászat, horgászat, üdülés, strandolás és a vízisportolás. Jelentős szerepe van a holtágnak a jellegzetes Körös menti táj kialakításában, ezzel az idegenforgalom számára is vonzóvá teszi a térséget. 1986-ban megkezdődött a holtág rehabilitációja, melyben PHARE program is mintaértékű eredményekkel szolgált. Megszűnt a tisztított városi szennyvizeknek és a használt termálvíznek bevezetése a holtágba, a víziszárnyas tenyésztés és az intenzív halasítás, felújítottak a vízpótló műveket és műtárgyakat, vízszintszabályzó műtárgyat, szivornyát, hidat építettek, iszapkotrást végeztek. Ma már közvetlenül a vízteret érintő legális szennyező forrás nincs, de fontos még a partmenti szennyvízszikkasztás megszüntetése és a mezőgazdaság diffúz szennyezés mérséklése. Szarvas város és Békésszentandrás, mint Körösszögi Kistérségi Társulás tagjai, fejlesztési koncepciót dolgoztattak ki és újabb támogatást nyertek a rehabilitáció folytatására. A holtág ökológiai állapotának felvételét 1998-ban végeztés el. A holtág környezetéhez szigorúan védett természetvédelmi területek (Szarvasi Arborétum, Annaliget) tartoznak, sok botanikai és zoológiai ritkasággal.

Békésszentandrás éghajlata és növényvilága
 
Éghajlat:
   A terület éghajlatát a nagy szélsőségekre való hajlamosság jellemzi. A téli nagy hidegekre nyáron aszályos forróságok következnek gyakran. Az évszakok változása néha minden átmenet nélkül következi be. A késői fagyok (májusi) nem tartoznak a ritka jelenségek közé. Az időjárás mostohasága feletti siránkozásokkal telve vannak a régi feljegyzések, egyszer a rendkívüli nagy téli hideg, máskor az esőtlen forró nyár miatt a gazdálkodás sok kárt szenvedett.
 
Csapadék:
Az évi csapadék mennyiséget is a szélsőség jellemzi. Bő csapadékú és rendkívül aszályos évek fordulnak elő. Az év legcsapadékosabb hónapja június, s azután mennyiség szerint következik utána május és április hónap csapadékai. Ősszel, októberben másodlagos maximum mutatkozik.
Az északnyugat, délnyugat, és észak irányú szelek a leggyakoribbak.
 
Talajhőmérséklet:
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a talajhőmérséklet alakulását sem, mint amelynek nem csekély szerepe van az itteni növényzet kialakulásában és a mezőgazdasági termelésben. A talajban közel a felszínhez a legalacsonyabb havi középhőmérséklet januárban van, a legmelegebb júliusban; 75 és 100 cm mélységben a januári és februári középhőmérséklet azonos, 75 cm mélységben a júliusi is egyenlő, 2 m mélységben a hőmérsékletnek úgy a maximuma, mint minimuma a felszínhez közelesők értékeihez képest 1-1 hónappal később következik be.
 
Növényzet:
 
 
Az ismertetett klímatényezők együttes vizsgálata azt mutatja, hogy az éghajlat szavanna jellegű növényzet kialakulására alkalmas, bár egyes években annyi csapadék esik, hogy az a zárt erdő csapadék feltételeit is kielégíti, az elosztása azonban olyan kedvezőtlen lehet, hogy a füves vegetációnak is küzdenie kell a fennmaradásért. 
A növényzet kialakulása szoros összefüggésben van a talajféleségeken és az éghajlaton kívül a Körös áradásaival is. A Körös árterületén a galéria-erdők füzesekből és nyárfélékből állhattak. Itt-ott még ma is látható a Körös partján ezeknek néhány példánya. A kiöntésekben és a morotvákban a hínár és sásfélék alkották a növényzetet. A folyószabályozások következtében azonban ezeknek térbeli kiterjedtsége nagyon korlátozódott. A magasabban fekvő helyeken – ahová a Körös árvize már csak ritkán hatolt el – a réti növényzet telepedett meg, amely még mindig kedveli a nedvességet, de már nem oly vízigényes. A legmagasabb helyeken – árvízmentes térszínen – füves pusztaság képét nyújtva a mezőségi növényzete tenyészett. Eredetileg a magasabb lévő térszínen a fásabb tájat az ember évezredes munkája fátlan füves pusztasággá tette, ennek a füves pusztaságnak és vele szemben a folyóártér nedves formációinak képét mutatta a táj a folyószabályozásig. Ma már az eredeti növényzetet csak a gátakon belül találjuk meg, de ez is nagyon szegényes, mert a folyószabályozások következtében az áradást hiába várja a növényzet. Mint jellegzetes növényformációt kell megemlítenünk a Körös holtágainak növényzetét. Ez az egykori ősnövényzet elsatnyult maradványa. A partok mentén mindenütt megtalálhatjuk a sekélyebb vízben a nádast.

 Békésszentandrás története az Őskortól a Honfoglalásig
 
Neolitkor:
Területünkön a neolitkorban jelenik meg az ember, amire az ásatások során előkerült eszközök és fegyverek tömeges előfordulásából következtethetünk.
A neolitkori lelőhelyeket mind a Körösnek az árvízből kiemelkedő partján találjuk. Ez természetes is, mert a kor embere kezdetleges eszközeivel kutat ásni képes nem volt, így a folyó mellé telepedett le, ahol jó ivóvizet és elegendő mennyiségű halat talált.
A felszínre kerülő obszidián és kovakő szilánkokból, nyakékül használt kalárisokból, a kővésőkből, agyagsípokból, agyagedénytöredékekből, csonttűkből, szarvasagancsokból, őzszarvakból készült kalapáló és fúróeszközökből, égetett agyag háló-súlynehezékekből megállapítható, hogy a területen lakó neolitkori ember eszközeinek és fegyvereinek készítéséhez használt technikai nyersanyaga a fa és állati csontok mellett a kő, főtápláléka pedig a folyó nyújtotta húseleség volt. Főfoglalkozása a halászat és vadászat volt, de a szövés-fonás sem volt előtte ismeretlen. 
A Bodrogkeresztúri-kultúra ellentett élű rézcsákánya Békésszentandrásról, a Kr. e. IV. évezred I. negyedéből. Teste ívelt, foka tompa, a nyéllyuk közelében mesterjegy látható.
 
Rézkor:
 
 
 
 A csiszolt kőeszközöket a réz szorítja ki, mely ide cserekereskedelem útján juthatott. Jórészt ezzel magyarázható az a körülmény, hogy csekély számban fordul elő tiszta rézeszköz. A községtől délre a Körös mai ártere felett kb. 4 m magasságban, a holtmeder partján lévő Dűlőháti szőlőkben (Piti, Petyegát) találtak rézvésőket, lándzsaköpűt és vésőmaradványokat. A századfordulón végzett ásatások során rézkori sírokat találtak a gödény-halom környékén és Furugyon is a rézkori kultúra idejére utaló településréteget tártak fel.
 
Bronzkor:
 A rézkort hamar felváltotta a keletről jövő bronzkor (Kr. e. 1500), mely a vörösréz és az ón ötvözetéből előállított pompás keménységével rövid idő alatt meghódította az embert.
Az ékszereket sokszerű változatos formában állították elő. A kor jellegzetes fegyvere a kard és a harci csákány volt. A bronzkori leletek és ékszerek azt igazolják, hogy az ember foglalkozása elsősorban is a földművelés volt.
A bronz használata hosszú évszázadokig eltartott, s amikor a fémkorszak utolsó periódusa bekövetkezett és a vas használata általános lett, még sokáig megmaradt a bronz is, úgyhogy a két kor között az átmenet igen elmosódott. Vidékünkön több helyen találtak olyan sírokat, amelyekben bronz és vas tárgyak vegyesen fordulnak elő (pl. a békéscsabai sírlelet).
Békésszentandráson bronz karperec és kétélű nagy vas kard került elő. A Mogyorós halmon 1899-ben folyt ásatás alkalmával feltárt kilenc sírból a Kr. u. 3. századból származó emlékek kerültek elő.
 
Ókor:
 
A VI. század első feléből származó, kiöntőcsöves, gepida edény, Békésszentandrás-Mogyoróshalom területéről. A díszedény korongolt, szürke színű, besimított és bepecsételt díszítésű.
 
 
Az ókorban, a Kárpátok vidékén lakó szarmata-jazyg, dák és trák népekről nem mutatható ki, hogy laktak-e vagy megfordultak-e egyáltalán területünkön. A római korból származó pénzleletekből az következtethető, hogy bár a római uralom vidékünkre nem terjedt ki, az itten lakó népek kereskedelmi összeköttetésben állottak a rómaiakkal, de – hogy mely fajhoz tartozó nép lakta ekkor vidékünket – meg nem állapítható.
Jordanes ír arról, hogy a Crisia (Körös) mellékén a vandál nép tanyázott, ha tudósításának hitelt adhatunk, úgy az a vidék első ismert lakója. Majd a gótok szerepeltek itt rövid ideig (335-400). Őket a hunok követték, s ezzel egy 400 éves hun-avar korszak veszi kezdetét (400-800). A hunok helyét az Alföldön a gepidák foglalják el, majd az avarok (568-800). Az avar időből származó emlék maradt fent a Tiszántúl. Az uralmuknak Nagy Károly vet véget, egy századig tartó frank-szláv korszak következik, de bizonytalan, hogy lakott volt-e a terület az avarok után. Lehetséges, hogy a népvándorlás kori népek csak átnyargaltak rajta, állandó – helyhez kötött – letelepedésnek nyoma nem ismeretes.

Honfoglalás kora:
 
Vidékünk a honfoglalás kori magyarságnak, egy nomád állattenyésztő népnek nagyon is megfelelő volt és az itt alkalmas szálláshelyet könnyen találhatott. Constantinos Prophirogenitos említést tesz a Körös mentén tanyázó magyarokról. Nincsen adat, hogy községünk helyén volt-e már ekkor is valamilyen szállás.
Békés megye egy része ősfoglalású hely, az Ont törzséhez tartozó Borsa nemzetség birtokai túlnyomórészt itt voltak, fészke volt annak a pogányságnak is, melynek vezetője – Vata – szintén békési nemes, Kórogyi birtokos.
A 13. századból származó oklevelekből negyvennégy békésmegyei község állapítható meg, tehát a vármegye az akkori viszonyokhoz képest eléggé lakottnak mondható. De ugyanezen században a tatárdúlás, vidékünkre is kiterjedt és néptelenné tette azt.
Területünket legelőször egy 1297-ből való oklevél említi. Az Árpád-házi királyok idején III. András király az Ákos nembeli - kik a Berettyó, az Ér és a Kraszna folyók vidékét birtokolták - Mihályfia Ákosnak adományozza a Békés vármegyében üresen álló - lakóitól elhagyott - Fehéregyháza és Heen nevű pusztákat. Heen pusztán Szent Miklós, Heen és Fehéregyháza közt Szent András tiszteletére emelt templom áll. A kutatások valószínűsítenek egy Heem (Heen) nevű Árpád-kori falut is a mai Békésszentandrás területén, amit később Hék puszta néven emlegettek, s ezt az elnevezést sokáig őrizte is egy településrész.
A templomok közelében községeknek kellett lenniük, utóbbiak azonban korábban, a tatárdúlás idején elpusztulhattak. Ezért az oklevél csak a pusztákon álló templomokról szól. Ákos mester kijavította, és rendbe hozta a Szent András tiszteletére emelt templomot, valószínűleg a heeni templom anyagát is felhasználta hozzá, mert arról többé nem találunk említést. Nevét a Szent András apostol tiszteletére emelt templomtól kapta.
   Ákos mester kezén azonban csak 32-33 évig maradt Szent Andrásról elnevezett birtok, mert Garay Miklós nádor 1378-ban kelt – a kun Manalaki Ferenc és Jakab, valamint Úzvásáry Jakab között folyó peren hozott – ítélőlevele a Sáros megyei Úzvásáryakat ismeri el birtokosoknak, miután ezek elfogadhatóan igazolták, hogy már 1329-ben az övéké volt Szentandrás, mint örökség. Neve először 1378-ban szerepel az előbb említett ítélőlevélen (Zenthandreas), később megtaláljuk Zenthandoryas (1463) és Zenthandras (1466) néven említve. Az idők során szerepelt Körös-Szentandrás néven is. Községünk mai nevét 1895-ben kapta.
 
Szentandrás első írásos említése (1297)
 
Területünket legelőször egy 1297-ből való oklevél említi. Az Árpád-házi királyok idején III. András király az Ákos nembeli - kik a Berettyó, az Ér és a Kraszna folyók vidékét birtokolták - Mihályfia Ákosnak adományozza a Békés vármegyében üresen álló - lakóitól elhagyott - Fehéregyháza és Heen nevű pusztákat. Heen pusztán Szent Miklós, Heen és Fehéregyháza közt Szent András tiszteletére emelt templom áll. A kutatások valószínűsítenek egy Heem (Heen) nevű Árpád-kori falut is a mai Békésszentandrás területén, amit később Hék puszta néven emlegettek, s ezt az elnevezést sokáig őrizte is egy településrész.  
A templomok közelében községeknek kellett lenniük, utóbbiak azonban korábban, a tatárdúlás idején elpusztulhattak. Ezért az oklevél csak a pusztákon álló templomokról szól. Ákos mester kijavította, és rendbe hozta a Szent András tiszteletére emelt templomot, valószínűleg a heeni templom anyagát is felhasználta hozzá, mert arról többé nem találunk említést. Nevét a Szent András apostol tiszteletére emelt templomtól kapta.
   Ákos mester kezén azonban csak 32-33 évig maradt Szent Andrásról elnevezett birtok, mert Garay Miklós nádor 1378-ban kelt – a kun Manalaki Ferenc és Jakab, valamint Úzvásáry Jakab között folyó peren hozott – ítélőlevele a Sáros megyei Úzvásáryakat ismeri el birtokosoknak, miután ezek elfogadhatóan igazolták, hogy már 1329-ben az övéké volt Szentandrás, mint örökség. Neve először 1378-ban szerepel az előbb említett ítélőlevélen (Zenthandreas), később megtaláljuk Zenthandoryas (1463) és Zenthandras (1466) néven említve. Az idők során szerepelt Körös-Szentandrás néven is. Községünk mai nevét 1895-ben kapta.

Szentandrás a Hunyadiak korában (1436-1597)
 
Birtokviszonyok a 15-16. században:
Az Úzvásáryak nem fordítottak valami különös gondot szentandrási birtokukra, mert Zsigmond korában megint úgy tudják, hogy visszaszállt a koronára. Zsigmond 1436-ban Hunyadi Jánosnak adományozta Szent András, Csabacsüd és Szentetornya falukat a hozzájuk csatolt tizenegy pusztával. (Gádoros, Libeczegyháza, Örszegegyháza, Zeleméres, Lábosegyháza, Tökemonostora, Csorvás, Gellértegyháza, Apaegyháza, Kétkapu és Tompa).
 
   A szentandrási adományozásnak az Úzvásáry család hat tagja ellentmond 1455-ben. Hunyadi azonban ragaszkodott a birtokhoz s V. László királytól új adománylevelet kért (1456). Az Úzvásáryak tehát nem tudták birtokjogukat eléggé érvényesíteni.
A szentandrási uradalom a Hunyadiak alatt meggyarapodott Királyság, Dónáttornya, Komlós, Ötvenablaku (Ötvenes) falukkal, valamint megszerezték még hozzá Körösszentmiklóst is. Hunyadi Mátyás az egész birtokot édes anyjának, Szilágyi Erzsébetnek az eltartására rendelte. 
A Hunyadiak alatt középkori-virágkorát élte Szentandrás, a gazdatisztek kormányozta birtok 1463-ban mezővárosi rangot is kapott, s a században csak itt és Gyulán tartottak vásárt egész Békés megyében. Első ismert bírója Rácz András a korabeli okmányok tanúsága szerint rögtön azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy több társával együtt fegyverrel szegült ellen Bereckfy Mihály itteni birtokba iktatásának. Az akkoriban Körös-Szentandrás néven jegyzett település a mezővárosi rang után 1480 táján uradalomközponttá vált. A Hunyadiak nagy rendet és fegyelmet tartottak a városban. Szilágyi Erzsébet 1480-ban a szentandrási jobbágyokat szemkiszúrással fenyegette meg, ha gazdatisztjeinek nem engedelmeskednek.
 
   Szilágyi Erzsébet halála után, 1484-ben Mátyás az egész szentandrási uradalmat fiának, Corvin Jánosnak adományozza, az új birtokos azonban csak Mátyás halála után vette tényleg azt birtokába. A tapasztalatlan ifjú herceg – aki az adakozásairól híres volt - 1494-ben Szentandrást, Csabacsüdöt, Körösszentmiklóst, Királyságot és Szentetornyát, valamint a hódmezővásárhelyi uradalomból Donáttornyát és Ötvenablakut tovább ajándékozta Dámffy Andrásnak udvaroncának. Tőle fivére, Márton örökli a birtokokat.
A szentandrási uradalom a Hunyadiak után Dámffy Márton kezében volt utoljára együtt. Dámffy halála után (1508) négy részre bomlik szét az uradalom és így elvesztette egykori jelentőségét.
 
   A Hunyadiak után – Dámffy Márton földesurasága idején – megkezdődött a hanyatlás Szentandrás életében. Ekkor lakott földesúr először a helységben, de ez a körülmény nem jelentett a gazdasági élet szempontjából annyit, mint mikor egy hatalmas uradalom középpontja volt. Dámffy Márotn sokkal kevesebbet törődött az uradalommal, mint az előbbi birtokosok. 
A város négy birtokosra szállt, a belterület is négy részre szakadt. Ennek megfelelően négy bírát találunk, akik földesuraik nevében szolgáltattak igazságot.
Bár a város nagyságát nem ismerjük, mégis egy 1512-ből való oklevél alapján feltehetjük, hogy a környékbeli helységek közül még mindig a legtekintélyesebb volt. Ekkor Györitelek, Furugytelek, Mogyoróstelek, Gődénytelek és Berektelek nevű határrészek is hozzátartoznak.
 
 
Vallási élet:
A lakosság nagy része a római katolikus egyház híve volt a 16. században, ekkor rendezett egyházáról és szép templomártól híres. Oláh Miklós esztergomi érsek Hungariájában mint tekintélyes egyházat említi. Plébánosa 1552-ben a trienti zsinatra utazó követ költségeinek fedezéséhez három forinttal járult hozzá. A terjedő protestantizmustól nem zárkózott el, mert van adat arra, hogy Szentandrás protestáns papja 1551-ben a Nagyváradon tartott zsinaton megjelent és a zsinati határozatokat alá is írta.
 
 
A török világ:
Békésszentandrás 1557-ben szerepel a török kincstári defterben, tehát adózott nemcsak a magyar földesúrnak, hanem a töröknek is. Szentandrás mint gazdagabb hely szultáni birtok lett és az aradi szandzsáksághoz tatozott.
 
Amikor 1556-ban Gyulavárt elfoglalták a törökök, megalakítják a gyulai szandzsákságot, de a jobbágyok a magyar földesuraknak ezen túl is megfizették adójukat. Később Békés megye nyugati részével együtt Szentandrás az erdélyi fejedelem fennhatósága alatt állott egészen 1597-ig, ebben az évben teljesen elpusztult.
A török, amint új területet hódított meg, mindjárt a hadászatilag fontosabb helyeken erődítményeket (palánkokat) és várakat épített. A környéken Szarvast erősítette meg (1566. körül). Ezután a vidék történetében Szarvas vitt fontosabb szerepet, Békésszentandrás pedig vesztett jelentőségéből, bár sokkal népesebb volt, mint az előbbi.
 
 
A település második pusztulása:
 A város életében a legszomorúbb kort a tizenöt éves háború hozta meg. A keresztény csapatok a vidék egy részét visszafoglalták a töröktől (1596), de sok községet leromboltak, mint ellenséges zónában lévőt. Ekkor Szentandrás még elkerülte a végveszélyt. A következő évben, miután már előbb feladta a török Szarvast és Békést, a Győrnél táborozó Szolimán temesvári beglerbég megsegítésére menő tatárok irtózatos pusztítást vittek véghez a Körös-Maros közé zárt területen, a lakosságot vagy levágták vagy rabláncra fűzve elhurcolták. A város a környékbeli helységekkel együtt azonos sorsra jutott. Lakatlan pusztasággá vált az egész vidék.

A második betelepülés Szentandrásra (1632-1698)
 
A második újratelepülés:
Szentandrás körülbelül 30 évig állott lakatlanul. Az új település keletkezésének pontos évét nem tudjuk, de 1639-ből már ismeretes a község pecsétje. A Hármas-Körös bal partján, a város romjain alapítanak szépen fejlődő telepet az új lakosok. Ekkor új földesúr van, ugyanis Báthory Gábor erdélyi fejedelem 1608-ban Szentandrási György nevű vitézének adományozta Szentandrás egy részét. Az új lakosok gazdátlanul kóborló jobbágy családok voltak.
A bitokviszonyok teljesen megváltoztak.
 
   Ezeken kívül a Paksi örökösök is igényt tartanak a falura, de I. Rákóczi György megvédte a szentandrásiakat a
A második Szentandrás lakói nem is tudták, hogy annak előde város volt, pecsétjükön is csak falunak jelzik. (1648)
Paksiakkal szemben és ezek nem tudták elfoglalni a falut. A jobbágyokra igen nagy terhek nehezedtek, a török is zaklatta őket. A szentandrásiak panaszkodtak 1648-ban földesuraiknál, hogy a Horgánál legelésző marháikat katonák elhajtották.
Az újból benépesült Szentandrás lakossága református, mint Békés vármegye többi községe is az, néhány kivételével. Tudjuk, hogy 1685-ben 20 református egyház volt ott. A községben működik 1666-ban Szokolai János református prédikátor, akit a lakosság kérelmére a szatmárnémeti gyűlés rendelt ide. Később cseh jövevények is telepedtek le. Ezekkel megszaporodva a lakosság 1650-ben templomot épített.
A falu nagyságáról a korban nincs adatunk.
   A lakosság fő foglalkozása az állattenyésztés. Annak nagyságát mutatja, hogy arra a szentandrási határ nem volt elegendő, ezért bérbevették a lakatlanul heverő Veresegyháza és Fehéregyháza határát is. Földmívelésről is vannak adataink. Termeltek a lakosok búzát, árpát, zabot, kölest és különféle hüvelyes növényeket. Az ipar és kereskedelem nem jelentős, sőt a török idők bekövetkeztekor a régi vásártartási jogot sem gyakorolták. A vám és átkelési illetéket a török szedte. A második Szentandrás lakói nem is tudták, hogy annak előde város volt, pecsétjükön is csak falunak jelzik. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy az újonnan felépített község lakosai között egyetlen olyan sem akadt, aki az 1597. évi tatárpusztítás előtt élt ott. 
 
A település harmadik pusztulása:
 A három részre szakadt Magyarország idejében Szent-andráson is megesett, hogy három földesúr - a régi mellett a török és egy erdélyi is - sarcolta a pestistől is gyötört jobbágyokat. A 17. sz. második felében a felszabadító háború idején a vidék ismét hadszíntérré változott. A község lakói ezeket a csapásokat már nem tudták elviselni, ezért 1696-ra Szentandrás végképp elnéptelenedett. 
1683-ban Apaffy Mihály Túrnál táborozó seregének élelmezésére az egész Szentandrás község már csak egy véka árpát és birkát adott. Lindner Keresztély udvari kamarai tiszttartó és gyulai harmincados 1698-ban Gyulaváritól szentandrásig bejárta a területet a Körös mentén, szerinte Békés kivételével ott minden falu lakatlan pusztaság. A lakosság a szomszéd Bihar vármegyében futott. Csak a csehek által épített, díszeitől megfosztott templom maradt hátra. 1705. május 28-án Károlyi Sándor gróf II. Rákóczi Ferenc kapitánya a szentandrási révnél vert egy nagyobb rác csapatot szét.
 
 
 Elpusztult régi települések Szentandrás határában
 
Szentandrás határával több elpusztult falu és birtok határa olvadt össze. Csabacsüd, mint a szentandrási uradalom tartozéka állandóan azzal egy birtokos tulajdonában volt.
 
Csabacsüd:
   Határrészei voltak 1512. körül: Fazekastelek, Kerekegyháztelek, Pitvarostelek, Téglástelek, Zöldestelek, Gorsástelek.
 
Körösszentmiklós:
   1297-ben III. Andrástól az Ákosnembeli Mihályfia Ákos kapta ajándékul, ekkor még a tatároktól részben elpusztított templomnak maradványa megvolt ott, az oklevélben, mint láttuk, Heen néven fordul elő. Az Ákos nemzetség magvaszakadtával a Hunyadiaké lett, majd Corvin János elajándékozta Dámffy Andrásnak 1490-ben. Erről Dámffy Tamásra szállt, azonban ez fiúörökös nélkül halt el. 1535-ben Szapolyai János Vidi Bereczkfy Mihálynak adományozta. 1564-ben Bereczkfy András megerősíttetett a birtokban. 1552-ben elhagyták lakosai, elmenekültek a török elől.
1596-ban a Bereczkfy örökösök megosztoztak rajta két egyenlő részben. 1655-ben III. Ferdinánd Krechich Györgynek és más társának adja, de ekkor már lakatlan, még helyét is alig tudják. 
 
Fehéregyháza:
   III. András Ákos mesternek adományozta. Később újra a koronára szállt és a király 1328-ban Kristóffy Marcellnek és Szécsényi Istvánnak adja ezeknek Nógrád megyei birtokaiért. A 15. században a Palóczyak birtoka. A mohácsi vész után Werbőczi István és fia, Imre kapta meg. Az 1557/58. évi defter szerint 7 házból állott, az 1562. összeírás már lakatlanul találta. A török uralom idején lakatlanul maradt. 1714-ben a szegedi kincstár jószágigazgató az öcsödieknek adta. Helyén ma a fehéregyházi szőlők vannak.

 
 Harmadik betelepülés és a Vértessy-féle parasztfelkelés (1700-1736)
 
A harmadik újratelepülés:
 
  A hódoltsági terület határának változása teljesen összekuszálta a birtokviszonyokat. A régi birtokosok közül egyedül a Paksi-család jelentkezett, mely a szentandrási uradalom egy negyed részének volt a birtokosa a 16. században. A 17. század végén fiúörökösök nélkül maradt a család és valamennyi birtok a koronára szállott vissza. A leányági örökösök azonban kiegyeztek a kincstárral és 32.000 forint ellenében az összes birtokokat megkapták. Paksi Anna unokájának, Daróczy Katalinnak a férje, báró Száraz György hétszemélyes királyi táblabíró a 32.000 forintnak a szentandrási uradalomra eső részét kifizette. Így megkapta még 1719. előtt a szentandrási uradalmat: Szentandrás, Csabacsüd, Szentetornya, Ötvenablak, Tótkomlós falukat – s ebbe először 1719. évben, másodszor 1731. évben iktatta be magát. 
   Szentandrás második elpusztításakor a lakosság egy része a szomszédos Bihar vármegyében keresett menedéket. 1719-ben előbb Kabáról, majd más településekről is, főként református családokat telepített Szentandrásra. A romos katolikus templomot 1727-ben építették újjá, s használták a maguk vallási összejöveteleire. A földesúr, Száraz György nem szedett adót, de a jól jövedelmező birtokot magas haszonbér mellett kiadta a szintén Kabáról betelepült Tolnay Istvánnak, aki kegyetlenül behajtotta a jobbágyokon nem csak a földesúr, de a maga hasznát is.
 
 
A Vértessy-féle parasztfelkelés:
 
  A vármegyei jegyzőkönyvek tanúsága szerint a lakosok 1725-ben panaszt emelnek Tolnay ellen, mert megverette őket. 1734-ben pedig két ízben is felgyújtották a szérűskertjét és magtárát. A megkínzott és agyonsanyargatott nép dühe robbant ki Vértessy Mihály bíró vezetésével. A felszabadulás előtti polgári történetírás csak mint a „Péró-féle parasztlázadást” emlegeti, holott valójában ez a szentandrási parasztok és a Maros-menti szerb határőrök egy részének együttesenkezdeményezett felkelése volt.
 
 
   1734 őszén két szentandrási parasztember, Sebestyén János és Szilassy István Pócsán felkeresték Szegedignácz Péró marosvidéki rác határőr kapitányt. Tanácskoztak arról, hogy közösen üzennek Rákócziért Rodostóba.
   1735. április 27-én tetőfokára hágott a mozgolódás. A kurucok hatalmas gyűlést tartottak Szentandráson, Vértessy bíró, Sebestyén János esküdt és mások vezetésével. Eljöttek a sarkadi, a túri, az öcsödi, a karcagi, a dobozi és a madarászi kurucok követei is. Ahogy a krónikákban áll: „A szentandrásiak a bíró biztatására kimentek a város pusztájára, hogy akinek nincs, erőszakkal szerezzen magának fegyvert és lovat. Vörös posztóból zászlót erősítettek egy mogyorófarúdra, s az elsőt a 30 éves Tóth János kezébe adták.” Rákóczira és a hazára esküdtek. Nem tudhatták, hogy a fejedelem már meghalt április 8-án Rodostóban.
   A gyűlés után először egy szarvasi prédikátor lovát vették el, majd kifosztották Tolnay István házát. A több száz felkelő Kákafoknál ütött tábort. Április 28-án az őrnaggyá választott Vértessy Mihály, valamint Sebestyén János gyalogos és Pap Gáspár lovaskapitányok vezetésével a felkelők Kondoroson át Köröstarcsa felé vonultak. Május 4-én a Helytartótanács is értesült a felkelésről. Arad környékén összevonták a császári
A szentandrási felkelők kivégzése. (1736. április 4-én)
csapatokat. Eközben a szentandrási kurucok Gyula elfoglalására készültek. Ott azonban Klósz Mátyás, megyei alispán a fenyegető ostromgyűrű ellenére megtartotta a várat. Május 9-én mintegy 1500 kuruc felkelő Erdőhegynél csatát állt báró Orczy István serege ellen. Ide késve érkeztek a nagykörösi és kecskeméti parasztok, s a csata elveszett. Május 13-án 100 fős maradékával Vértessy, Matula Pál és Sebestyén János Telegdre húzódtak. Itt bihari és váradi császári katonák verték szét a felkelés maradékát.
 
 
   A megmozdulás vezetőit 1736. április 4-én a budai Szent György téren kerékbe törték: Pérót, Sebestyént, Pásztor Andrást és Matula Pált, testük darabjait három településen, darabjait Váradon, Sarkadon és Szentandráson - a piactéren - közszemlére tették. A többi 16 vezető fejét a hóhér egyszerűen lekaszabolta. A további 72 vádlott közül sokat ítéltek várbörtönre, sáncfogságra, csak 14 felkelő tért vissza később a faluba.

Szentandrás a 18. században
 
Birtokviszonyok:
 A lázadás alkalmával Tolnay elmenekült. Báró Száraz György ekkor 10 évre zálogba adta Szentandrást Klósz Mátyás megyei alispánnak. Klósz maga nem gazdálkodott, hanem bérbe adta Karácsony Gergely nevű örménynek. Ennek idejében (1739) nagyarányú pestis pusztított, mely 228 lakos halálát okozta. A pestis és az előző évek eseményei miatt csaknem teljesen elnéptelenedett Békésszentandrásra 1742-ben Gömör, Nógrád, Nagy- és Kis-Hont megyékből lutheránus tótok költöztek be. Két év múlva a megye arról értesül, hogy templomot építenek, aminek kivizsgálására kiküldött szolgabíró előtt igazolják, hogy a földesúr engedte meg könyörgésükre egy nyerstéglából való imaház építését Mravik Péter nevű tanítójuk vezetése alatt. A szarvasi evangélikus lelkész lelki gondozása alatt állottak, rendes istentiszteletekre ide jártak.
 
  
 
Báró Száraz György halála után (1743) leányára, Júliára, (férje: báró Dezséri Rudnyánszky József hétszemélyes királyi táblabíró) szállt az uradalom. 1746-ban letelt a 10 év és Rudnyánszky József átvette a birtokot Klósz Mátyástól. Ő szívesen ott hagyta volna a lutheránus tótokat, de azok a más vallásúakkal szemen oly követelőleg léptek fel egy Chrapan András nevű emberük vezetésével, hogy a régebbi lakosok érdekeit és a falu nyugalmát komolyan veszélyeztették. 
   A földesúr felajánlotta a tótoknak a komlósi pusztát, akik ide átköltöztek (kb. nyolcvan család) s meglapították a mai Tótkomlóst. Ugyanekkor a római katolikus lakosok közül néhányan elköltöztek Hódmezővásárhelyre és a bácskai Hegyesre, mert Békésszentandrás a Mezőtúr felé eső legelőnek egy részét elvesztette. Az eltávozók helyére még abban az évben a tiszamenti falvakból római katolikus vallású magyarok telepedtek le, akik mindjárt el is vették a reformátusok által átépített korábbi katolikus templomot. (A reformátusok 1803-ban a falu déli részén építettek maguknak új templomot, ma is áll mindkettő.) A szentandrásiak közül számos család 1769-ben átköltözött a Kis Hegyes nevű kincstári pusztára. (Ma a vajdasági Kishegyes nevű faluval testvértelepülési kapcsolatban van Békésszentandrás.) Ezekben az években egy összeírás 230 házat, 1430 embert, 2752 magyar hold megművelt területet, 23716 katasztrális hold határt regisztrált Szentandráson
   A községgé szervezkedés a második letelepülés után hamarosan megtörtént. 1731-ben említik a megyei jegyzőkönyvek Böszörményi Pál szentandrási jegyzőt, 1737-től ismerjük a jegyzők és a bírók teljes névsorát. Az urbáriumot Békésszentandráson 1772. évben vezették be.
   A községnek egyedüli földesura Báró Rudnyánszky József (Báró Száraz Júlia férje) volt, aki a jobbágysággal békés viszonyban élt és lent lakott Békésszentandráson 1780-tól. Amint azonban a föld ára emelkedni kezdett, a többi Paksi örökösök szót emeltek az ellen, hogy a szentandrási uradalom egyedül Daróczy Katalinra – Báró Száraz György nejére – szállt és perrel támadták meg Rudnyánszky Józsefnét, mint Paksi leszármazót és Száraz örököst. Sikerült is keresztül vinniök, hogy a kincstárnak megfizetett váltságdíj reájuk eső részének megfizetése után az uradalmat felosszák egymás között (1795). Az akkor 1887 lakosú szentandrási uradalmat 3024 részre osztották.
 
Település és építkezésmód:
 A belterületi településnél két kiindulási pontot találunk. A ma katolikusok által lakott részen 1719-ben Kabáról visszaköltözött reformátusok telepednek meg. Az ott talált tető nélküli régi római katolikus templomot kijavították és istentiszteleteiket abban tartják. A lakosságot az előbbi település maradványa vonzotta oda. A hely megválasztásánál kétségkívül nagy szerepe volt annak, hogy istentisztelt tartására alkalmas helyet találtak. Ehhez járul a térszín alkalmassága is, mert 85,5 m tengerszint feletti térszint a Körös áradási már nem öntöttek el, így a település terjeszkedésének természeti akadálya nem volt. Az 1742-ben betelepült tótok a község délkeleti részén (ma kálvinista vég) az alluviális térszínből szigetként kiemelkedő 84,5 m tengerszint feletti magasságon felüli ópleisztocén szintet szállják meg. Első dolguk imaház építése volt, majd 1746-ban Tótkomlósra költöztek át. 
  Itt kell megjegyezni, hogy az 1681-től kezdve hozott országgyűlési törvények és királyi rendeletek a töröktől visszafoglalt területeken elvben kizárták a protestánsok nyilvános vallásgyakorlásának lehetőségét. A valóságban a vármegye és többnyire a földesurak is toleráns magatartást tanúsítottak, nem akadályozták a protestáns egyházak létrejöttét vagy újraszervezését, hiszen másként nem sikerült volna a vidékét benépesíteni. A protestánsokat ezért sok diszkriminatív intézkedés sújtotta. Ha a protestánsok által használt templomról igazolni lehetett, hogy egykor katolikusoké volt, akkor elvehették tőlük. Ezen rendeletek ismeretében báró Rudnyánszky József 1746-ban Szentandráson elvette a református lakosoktól a régi római katolikus templomot és az újonnan érkezett római katolikus települőknek adta. Erre a református lakosok a tótok helyére telepedtek át - ahol ma is laknak, - és az evangélikusok szlovákok imaházát használták.
   A belterületi település erről a két helyről indul ki a térszín alkalmassága szerint. Előbb csak az árvízmentes helyeket foglalták el, majd a lakosság szaporodásával és az árvízvédelmi építkezések után az alacsonyabban fekvő területekre is kiterjedtek, de sok veszélynek voltak még mindig kitéve (pl. az 1816. évi árvíz).
   Az épületek a rendkívül szűk udvarok miatt szorosan egymás mellett állanak. Ennek oka az, hogy nagy épületekre és kertkerítésekre szükség nem volt, mert a marhatartás, beleértve az állatok teleltetését is, kezdettől fogva künn, a határban történt. Másik oka pedig, hogy a földesurak a zsellérházakat újabb házhelyosztásokkal nem szaporították, ezáltal kívánták a nincsteleneket más határba való településre kényszeríteni. A jobbágyok inkább – mintsem hogy elvándoroljanak – a már meglévő telkeikre építkeztek. Az utcák így rendkívül keskenyek és görbék lettek, mert minden kis helyet kihasználtak. A legrégebben lakott terület a keleti részen, a Körös partján van, ott ahol a régi templom is áll.
 
A lakosság átalakulása:
   II. Rákóczi Ferenc szabadságharca után békésebb idők következtek, s ezzel a fejlődés lassan megindult az előbbi harcokban elnéptelenedett területeken. Békésszentandrás lakossága állandóan növekedett.
1720-1773-ig tehát 53 év alatt a lakosság száma több mint húszszorosára emelkedett, ez a nagymérvű gyarapodás a községbe történő jelentős számú bevándorlásnak tulajdonítható.
   A római katolikus vallású lakosság elődei 1746-ban települtek Békésszentandrásra. Lelki gondozásukat kezdetben váradi ferencrendi szerzetesek látták el. Báró Rudnyánszky József földesúr azonban rövid idő alatt megszerezte az egyházszervezkedéshez szükséges királyi engedélyt, s még ugyanabban az évben báró Patachich nagyváradi püspök letétette a plébánia alapkövét. 
Eleinte a reformátusoktól elvett templomot használták, majd átépítették és báró Száraz Júlia, báró Rudnyánszky József özvegye tetemesen megnagyobbította és 1784-ben toronnyal is ellátta. Az első plébános Markovics Mátyás volt (1748-1761).
   Az 1719-ben Kabáról beköltözött reformátusok egyházközséget egyházközösséget alakítottak 1722-ben, s azóta az megszakítás nélkül fennáll. Sokat segített rajtuk kezdetben, hogy találtak ott egy kis tető nélküli templomot, melyet használatba vettek. 1746-ban elvette a földesúr tőlük és ekkor átköltöztek a tótok helyére, s az azok által elhagyott templomban tartották az istentiszteletet 1803-ig. Ekkor kezdtek a mostani templomnak megépítéséhez, mely 1808-ban készült. Első lelkészük Liszkay János volt (1722-1727). 
 
   A két uralkodó vallásfelekezet – római katolikus és református – között a béke és a kölcsönös türelem uralkodott állandóan. 1746. után a két felekezet olyan megállapodást kötött, hogy a községi elöljáróságban a bírói tisztséget két egymás után következő évben római katolikus vallású lakos viseli, utána egy esztendeig református. A tanács kétharmad része római katolikus vallású lakosokból áll, egyharmad része pedig reformátusokból. A község közjövedelmét is hasonlóan osztották fel, kétharmad része a római katolikusokat, de ugyanilyen arányban vállalták a terheket is.

Békésszentandrás a 19. században 
 
Az egykori hatalmas kiterjedésű uradalom feldarabolási folyamatba az egyes nemes családok birtokának örökösödés útján történő megosztódása következtében tovább folytatódott. Szentgyörgyi Horváth Zsigmond nagyarányú fölvásárlásai a birtokviszonyokat azonban teljesen megváltoztatták, mert a Szentgyörgyi Horváth család 1818-ban már a községnek 40%-át bírja. 
 
Ekkor az uradalom már 29 birtokos kezében van, akik azonban nem darabolták szét egymás között határát, házait, hanem csak a jövedelmen osztoztak meg. A jövedelem beszedésére és arányos szétosztására közös uradalmi tisztet tartottak. Ez az állapot fennállott 1848-ig.
   Az 1828-29-es népösszeírás során már 3 891 fő volt a község lakossága. A szentandrási uradalom összesen 1768 2/8 kaszás réttel, 295 2/4 p.m. szőlővel rendelkezett. Szántóin búzát, árpát, zabot és kukoricát termesztettek. Legelői bőségesek, de az áradások gyakran korlátozták és sziksósak. Fontos megjegyzés, hogy a falu a közutakon kívül fekszik, így az átvonuló katonaság terhét nem érezték. Korabeli mesterek voltak: kovácsmester 7 fő; szíjgyártómester 1 mester, 1 telkes jobbágy; kerékgyártómester 2 fő; szűcsmester 5 fő; ácsmester 2 fő; lakatosmester 1 fő; takácsmester 4 fő; szabómester 2 fő és csizmadiamester 16 fő.
 
   A szentandrásiak kivették részüket az 1848-as forradalomból, szabadságharcból is. A krónikák tanúsága szerint mintegy százan harcoltak a haza függetlenségéért, a szabadságért. A fegyverletétel utáni időben erre a falura is a császári önkényuralom szakadt rá, s a birtokok egyre kevesebb tulajdonos kezében összpontosultak, mind több volt a földnélküli agrárproletár. Az 1860-as évektől az ország egyik legismertebb kubikos faluja lett Szentandrás.
A település második periódusában megindul a tanyai település. A tanyákra való kivonulás Békésszentandráson nem a 19. század közepén indul meg, mint általában a török uralom alól felszabadult alföldi területeken keletkezett településekről állítják, hanem már a 18. század második felében.
 
A természeti csapások évtizede:
 A francia háborúkat követő nagy drágaság és pénzelértéktelenedést fokozta a súlyos természeti csapások egész sora, mely akkor nehezedett a lakosságra. 1813-14. évben rendkívüli szárazság miatt takarmányt begyűjteni nem lehetett. Az 1815-16. évben pusztított nagy hóvihar következtében 2382 db ló, szarvasmarha, juh és sertés hullott el, ugyanebben az éven az árvíz elöntött 192 házat, melyből 48 összeomlott. A vermekben megromlott 75 köböl búza, 161 köböl árpa, 25 köböl köles, elpusztult a határban 132 tanya, víz alatt állott 45 sessió urbariális szántó, melyen 448 köböl őszi vetés romlott meg, a tanyákon takarmányból 601 szekér széna és 463 szekér szalma pusztult el. A csabacsüdi árendális pusztán megrongálódott és hasznavehetetlenné vált 937 köböl alá való őszi vetés.
Mindezeket felülmúlta az 1831. évi kolera járvány.
 
 
Békésszentandrás a 20. században
 
 A számottevő ipar nélküli faluban a kézműipart is a szövetkezeti forma jellemezte a szocializmus építése idején. A kisiparosok szövetkezete mellett ebben az időben is, akárcsak ma, meghatározó és az országhatáron túl is ismert volt - csakúgy, mint korábban és mind a mai napig - a békésszentandrási szőnyegszövő üzem a maga kézi csomózású perzsa-, és torontáli szőnyegeivel. A szőnyegszövés erdélyi gyökerekből táplálkozva 1924-ben honosodott meg üzemi méretekben a községben. A lakosság ellátására 1904-ben alakult meg a Hangya-szövetkezet, ma már az élelmiszerellátást a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ biztosítja, a magánvállalkozásban üzemeltetett különféle profilú üzletek mellett. 
   A két háború között a katolikus kör népkör és olvasó egyletek mellett munkáskör is szerveződött, megalakult a Békésszentandrási Takarékpénztár Rt., és a községi hitelszövetkezet is. Csabacsüd kiválásával 1924-ben Békésszentandrás határa jelentősen csökkent. Az Alföld öntözését szolgáló program keretében 1942-ben Horthy Miklós kormányzó részvételével felavatták a falutól északra a Hármas-Körösön épült duzzasztóművet. Ezzel, s a korábbi folyószabályozással megszűnt az addig sokszor gondot okozó árvízveszély, a települést átszelő szeszélyes folyó csendes holtággá változott. A gazdasági válság elől sokan menekültek az újvilágba Szentandrásról is.
 
Békésszentandrás 1945 után:
 A II. világháború 1944. október 6-án érte el Békésszentandrást, amikor a szovjet hadsereg a fasiszta hadakat a Tisza felé szorította vissza.
Az élet elindítása akkoriban sehol sem volt könnyű és ebben a községben még az általánosnál is sokkal nagyobb problémák jelentkeztek. Mindenekelőtt az, hogy a Tisza-menti harcok következtében egy magasabb szovjet katonai parancsnokság a községben helyezkedett el. Emiatt a lakosságnak a belterületi házakat el kellett hagynia - a kapott tájékoztatás szerint - néhány hétre, azonban ez az állapot végül is kerek hét hétig tartott, melynek rendkívül súlyos következményei voltak a lakosságra.
   Ez idő alatt a szovjetek elvitték a lóállomány 85%-át, a szarvasmarhák 80%-át, a baromfi nagy részét, s az élelmiszer jelentős hányadát.
49 napig tartott a kilakoltatás és az addigi helyzetet még ez is súlyosbította. Sok lakóház megrongálódott, leégett, a bútor berendezések teljesen megsemmisültek.
   A lakóházakat 1944. december 25-én hagyta el a katonaság és bár harcok nem voltak a községben, de a 7 héten keresztül egymást váltó, harcban induló és harcból visszatérő egységek után mégis tetemes anyagi károk voltak. A katonák távozása után gyorsabbá vált az élet normalizálódása.
 
   A háború után 1945-ben földet osztottak, de 1949-ben megkezdődött a téeszesítés, a mezőgazdaság mellet az ipar és a kereskedelem "szocialista" átszervezése. A többször változó nevű mezőgazdasági termelőszövetkezetek megteremtették a nagyüzemi növénytermesztést, az öntözhetőség feltételeit javítva rizstermesztéssel és konyhakertészettel is foglalkoztak. Jelentős volt - bár a háború előttihez képest eleinte meglehetősen visszaesett - az állattartás: a szarvasmarha-, és sertéstenyésztés mellett foglalkoztak a ló-, és juhtartással is.
   Lényeges változás a munkalehetőségek alakulásában csak 1951-ben következett be, amikor megalakult a Szőnyegszövő Háziipari Termelő Szövetkezet, mely a sok-sok kezdeti nehézség ellenére is állandóan fejlődött, gyarapodott, rendszeres munkalehetőséget biztosítva a békésszentandrási munkaerőknek.
 
   A tanácsrendszer idején sokat gyarapodott Békésszentandrás infrastruktúrája, bővült az ivóvíz-, és villanyhálózat, járdák és közutak épültek. Az oktatás és a kulturális élet, valamint az egészségügyi-, és szociális ellátás területén is végbement az államosítás. A kis iskolák fokozatosan megszűntek, felépült a községben a központi általános iskola, ahol máig is folyik az oktatás, továbbá bölcsőde és óvoda létesült. Államivá vált a filmszínház, a katolikus kör épületéből kultúrház lett.

Békésszentandrás napjainkban
 
 
  A rendszerváltás után Békésszentandráson is demokratikusan megválasztott önkormányzat vette át az irányítást, lezajlott a kárpótlás, a privatizáció. A termelő-, és ipari szövetkezetek helyét újból átvette a magángazdaság, illetve az új típusú szövetkezés. A 1990-tól 94-ig működő önkormányzat viszonylag nagy beruházásokba kezdett, s emiatt a község lehetőségeihez mérten komoly adósságot halmozott fel. Az 1994-ben választott önkormányzat Sinka József polgármester vezetésével azon fáradozott, hogy a megkezdett beruházások - ivóvíz-tisztító, szilárd hulladék-lerakó - befejezése mellett a nagyközség elkerülje az igen komolyan fenyegető csődhelyzetet. Mindezeken túlmenően Békésszentandrás volt, ahol megszervezték és végrehajtották azt a gázvezeték-építési programot, amit a környező kistelepülésekre is kiterjesztettek, s így Magyarországon Békés megye lett az első, ahol minden településen megoldott a vezetékes gázellátás. Az infrastrukturális fejlesztések során a Hungarotel Rt. jelentősen bővítette a szentandrási telefonhálózatot is, és Békésszentandrásról indul ki a Körös-völgyi kerékpárút is, ami a közlekedés biztonságának megteremtése mellett jó terepet kínál- egészen Csabacsűdig - a két keréken közlekedő turistáknak. Az önkormányzat óvodát, iskolát, könyvtárat és művelődési házat működtet Szentandráson, a filmszínház viszont megszűnt.
 
   Az egészségügyi ellátást a privatizált háziorvosi és fogorvosi körzetek jelentik, az önkormányzat bentlakásos szeretetotthont tart fenn a rászoruló időseknek, itt nyugdíjas klub is működik. A házi gondozás is megoldott annak, aki azt kéri.
A rendszerváltás után megjelent munkanélküliség az országos átlag körül mozog az utóbbi években, az önkormányzat amellett, hogy az egyik legnagyobb munkaadó, igyekszik kedvezményekkel elősegíteni a tőkeerős vállalkozások letelepedését. Eredményes gazdálkodását az állami finanszírozás és a helyben kivetett adók mellett az önhibájukon kívül forráshiányos önkormányzatok pályázatán nyert állami támogatás biztosítja.
 
   Békésszentandrásnak évtizedek óta igen jelentős az idegenforgalma, ezt az önkormányzat tudatosan igyekszik fejleszteni helybeli-, és külső vállalkozók, legutóbb a Körös-szögi Kistérségi Területfejlesztési Társulás segítségével. A Körös-holtág, és az élő Körös érintetlen természeti környezetet kínál, de kedvelt horgászparadicsom is és a vadászat szerelmesei is apróvadakban gazdag területet találnak errefelé. A holtág mentén található számtalan üdülő bőven kínál szálláshelyet az ideérkezőknek.
 
 
 
 
 
Felhasznált anyagok:
 
- Benczur Béla Lajos: Békésszentandrás természeti, települési és társadalmi viszonyai (Szeged, 1936)
- Magyarország történeti kronológiája I. A kezdetektől 1526-ig (Akadémiai kiadó Budapest, 1983)
- Adatok Szolnok megye történetéből II. kötet (Szolnok Megyei Levéltár Szolnok, 1989)
- Karácsonyi János: Békés vármegye története II kötet (1836)
- Vendég Váró látnivalók Békés megyében (Well-Press Kiadó Miskolc, 2001)
- Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban (Békés Megyei Levéltár Gyula, 1986)
- Szülőföldem, a Jászkunság (Szolnok, 1992)
- Szarvas Járás-Város Szabad Negyedszázada 1945-1970 (Gyula 1970)
- Magyarország holtágai (Budapest, 2001)
- Adalékok Szentandrás, Báboczka, Ecser, Fábián Sebestyén és Öcsöd történetéhez
- Békésszentandrási Híradó 1995-1998-as számai
- Békés megye kézikönyve (Ceba Kiadó 1998)
- Békés megye képes krónikája (Békéscsaba 2001)
- Békés megye hozománya (Typografika Kft. Békéscsaba, 2003)

 

   



   

  

   

   

Hasznos Hírek  

   

   

Látogatóink  

Oldalainkat 17 vendég és 0 tag böngészi

   
© 2009 - 5561 Békésszentandrás, Hősök tere 1. Telefon: (66) 218-344; Fax: (66) 218-344 /26-os mellék - Email: polghiv@bekesszentandras.hu